A teljesség hiánya, avagy Weöres Sándor és Hamvas Béla barátságáról

A teljesség hiánya, avagy Weöres Sándor és Hamvas Béla barátságáról

2015. 11. 29., v - 13:26
0 hozzászólás

Weöres nem csak a Bóbita költője volt, és nem csak szárnyat igézett a malacra és Hamvas nem csak A bor filozófiáját írta, ahogyan azt sokan szeretnék hinni. Kettejük kapcsolatának alaposabb vizsgálata nemcsak segít megérteni őket, hanem egészen új dimenziókat is feltár. – 2015 december elsején mutatták be az Írók Boltjában Weiner Sennyey Tibor Az elveszett királyság című esszékötetét. A DRÓTon most a kötet egyik esszéjét olvashatjátok.

„Hogy érzed magad a kicserélődött világban?”

Weöres, Hamvasnak

 

I.

Weöres Sándor és Hamvas Béla a XX. századi magyar irodalom talán legfontosabb és éppen ezért: legproblematikusabb figurái. Problematikusak, mert nem biztos, hogy értik és ismerik alkotásaikat, szemléletüket, szellemüket. Életük és műveik szervesen hozzátartoznak nem csak ahhoz, hogy valaha is fogalmat alkothassunk a modernségről, az irodalomról, hanem hogy egyáltalán, helyes elképzelést alakíthassunk ki arról, mit jelent szabad gondolkodónak, sőt, akár magyarnak lenni.

Weöres nem csak a Bóbita költője volt, és Hamvas nem csak A bor filozófiáját írta, ahogyan azt sokan szeretnék hinni. Kettejük kapcsolatának alaposabb vizsgálata nemcsak segít megérteni őket, hanem egészen új dimenziókat is feltár. Igaza lehet Tóth Juditnak tanulmánya elején, mikor azt írja, hogy a „Weöres Sándorról szóló monográfiákat olvasva szembetűnő a hiány, hogy Hamvas Bélával való alkotói barátságuknak csekély figyelmet szántak.” Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni Schein Gábor kiváló Weöres Sándor életrajzát, amelyben azért elég alaposan kitér Hamvas első kritikájára Weöres Medúza kötetéről, és kimutatja, hogy „Weörest és Hamvast a Diáriumban megjelent méltatás nyomán Kenyeres Imre ismertette össze, és hamarosan nagy hatású alkotói barátság alakult ki közöttük. Hamvas hatása egyszerre nyilvánult meg gondolatok és témák közvetlen átvételében és költői törekvések tudatosulásában, ami Weöres poétikájának részbeni átalakulásához vezetett.” Schein is, mint mindenki, természetesen A teljesség felé című könyvet emeli ki a Weöres-életműből, amelyet szerzője így dedikált: „Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett bennem harmóniát. (...)”

Kevesen tudják, hogy Hamvas ezt a megszólítást komolyan vette és választ írt rá, melyben A teljesség feléről így elmélkedik: „A könyvet kedvezően csak igen kevesen fogadták. A többség nem tudott vele mit kezdeni. Mit akar? A vers nem elég neki? Nem leszállásról, értékesebb eredmények feladásáról van itt szó? A felelősség elsősorban nem azt terheli, akit a könyv iniciátorként első lapján megjelöl, s akinek a költő művét ajánlotta? Íme: a szólás parancsa. E könyvért a felelősséget másnak kell vállalnia. Nem az írónak. Annak, akinek a könyvet ajánlották, s akit a könyv, mint első forrást jelöl meg.” – csakhogy mindehhez Hamvas Béla hozzáteszi: „Mindjárt most és azonnal: az első forrás nem ember. Sem a szerző, sem a tanító, sem más. Az első forrás az a hagyomány, amelyet mindnyájan egyaránt kaptunk őseinktől, az emberiség Mestereitől, Lao-cétól, Zarathustrától, Buddhától, Orpheusztól, Dantétól, Jacob Böhmétől...”

Noha az utóbbi időben kiderült, hogy szinte „mindenki” ismerte, olvasta, de minimum találkozott Hamvas Bélával, arról senki sem – vagy inkább csak alig – beszélt, hogy éppen a legkomolyabb kapcsolat, a mesteré és tanítványáé hogyan alakult. Weöres levelei töredékesen és foghíjasan még csak-csak megvoltak, de Hamvas levelei csak itt-ott, folyóiratban voltak olvashatók, mígnem végre megjelentek egy kötetben. E leveles kötetről ismertetőt és kritikát írtam, nem ez most központi témám, hanem az, ahogy végigolvashattam és egymás mellé helyezhettem Hamvas és Weöres leveleit. Egyébként Weöres leveleinek gondozott kiadása is várat még magára, és lehetséges, hogy a legutóbbi Egybegyűjtött prózai írásokat előbb-utóbb ez is követni fogja. Hogy mennyire kulcsfontosságú és felismerésszerű egy-egy ilyen levelezés egybeolvasása, az éppen ebből a rekonstrukciós kísérletből is kiderülhet.

Weöres költészetében azonban más jelentős nyoma is maradt ennek a szellemi társulásnak, még ha részben elveszett is. Egy egész külön világról van szó. Most meg fogjuk találni ezt az elveszett világot.

 

II.

Az első levél Hamvastól maradt fenn. Csak részleteket idézhetek Weöres Sándortól is, hiszen Weöres jogörökösei megtiltották a levelek kiadását és bővebb idézését is, sajnálatos és érthetetlen módon.

„Kedves Sándorom, vasárnap délután öt óra van, éppen megfürödtem a patakban, s ez az első nyugodt órám, amióta elmentél. Szerettem volna, ha csak néhány szót is írsz a sok függőben levő dolog miatt is, amelyek mind nyíltak voltak, mikor elbúcsúztunk. Különösen kettő érdekel: hogyan vagy bevonulásoddal? És: milyen volt feleségemmel való találkozásod? Táviratodat elég későn, a nagy légitámadás miatt csak kedden kaptam meg. Harmadnapra feleségem olyan levelet írt, mintha orgyilkosságra béreltelek volna fel. Milyen különös asszony! Néha azt hiszem, hogy nem tud elviselni, akár türelmes vagyok, akár haragos, akár szeretem, akár engedek neki, akár szívemet adom. (...) Régebben sem igen „gondolkoztam” lényeden. Azóta meg éppen semmit. Időnként megjelensz, de olyan közvetlenül, mintha belülről jönnél, és anélkül, hogy bármit is mondanál, a legtöbb a jelenléted. (...) Két igen meleg nap volt, de csodálatosképpen a rigók még szólnak, és este még a fülemüle is megszólal néhány percre. A szolgálat elég nehéz, teljesen bizonytalan, hogy mikor tudok csak egy fél napra is Pestre menni. Eddig ilyesmiről szó sem lehetett. Még vasárnap is munkanap van – ma kivételesen vagyunk szabadok: délután. Leveledet várom és szeretettel ölellek. Béla. [Szokolya], 1944. VII. 9.”

Weöres válaszában szinte minden benne van. Egyrészt, hogy olvasta az Öt Géniuszt és a Magyar Hüperiont, hiszen levele elején derűsen parodizálja, vagy legalábbis humorosan utal rá, ami után aztán a legnagyobb komolysággal írja le a háború után életben maradottak borzalmát.

„Hamvas Bélát köszönti Weöres Sándor disznópásztor. Foglalkozásom idilli és aranykori-királyi, csak az a kár, hogy ha egy- egy levél megírására megszakítom, mindjárt szidnak-fenyegetnek érte; este, vagy éjjel írni pedig nem lehet, világítóeszköz és külön szoba híján. (...) Lehet, hogy augusztusban vagy szeptemberben fel tudok utazni Pestre, de ez egyelőre nagyon bizonytalan. Se pénz, se utazási engedély, stb. Feleségednek kézcsók. Ölel, Sándor. Csönge, 1945. július 24.”

Weöres Sándor 1998-ban kiadott leveleiről egyébként Mórocz Zsolt ezt írja tanulmányában: „Weöres Hamvashoz hasonlóan tudta: az idill nem teremthető meg a valóságban, de a szellem segítségével átélhető. Rajtuk kívül kevesen rendelkeztek ezzel a belső képességgel a hazai irodalomban (...) Barátságuk legfontosabb hozadéka, hogy a költő szabadon kitárulkozhat a rokonlélek előtt.” – És ez alighanem igaz is, de nem biztos, hogy a legfontosabb.

Weöres Sándor és Hamvas Béla levelezése a fennmaradt kevés dokumentum alapján meglehetősen rövid volt, de annál nagyobb hatású. A második világháború vége felé indult, és Weöres és Károlyi Amy házasságával zárult. Bár Weöres Sándor leveleinek 1998-as kiadásában a szerkesztő azt érzékelteti, hogy beszédes módon a házasság kezdetével ért véget az irodalomtörténetileg is fontos, és a szellemi egymásra hatást illetően felbecsülhetetlen társulás, mégis más források, visszaemlékezések szerint még a hatvanas években is nyíltan beszélt Weöres Hamvasról: „Szörnyű, ahogy mellőzik”.

Hamvas naplóiban W. S. jóval később is úgy jelenik meg, vagy legalább is úgy utal rá, mint, aki a „sikerért” feláldozta a „dicsőséget”. Olyan, mintha Weöres és Hamvas együtt indultak volna a teljesség felé, de mivel barátságuk megszakadt, mester és tanítvány különvált, így csak a teljesség hiányának rezignált realizálásáig jutottak volna.

 

III.

Hogy megértsük, miről is van szó pontosan, egy kicsit ki kell kacsintanunk a levelezésből, és a nem oly rég kiadott Weöres Egybegyűjtött prózai írások egyik legizgalmasabb részlete felé kell fordulnunk. 1933-ban, tehát amikor a költő húsz éves volt, néhány igen érdekes, rövid prózai munkát rögtönzött, melyeket a 2011-ben kiadott kötetben Egy magánmitológia töredékei címmel olvashatunk. A három rövid írás a KUUMAMI, „a szakadatlanság tana”, amelyet Weöres szerint Atlantiszon vallottak, A GUR BIRODALOM története, amely egy Kr. e. 23000 körüli történelem részlete, és végül a jelen írásunk szempontjából legfontosabb, a TULIPÁNFÖLD. Nem mellesleg az írások Weöres egy kéziratos füzetében maradtak fenn, melyet árverésen szerezhetett meg a Petőfi Irodalmi Múzeum. Az árverés kiírásában külön feltüntették még, hogy „a füzet későbbi részében olvasható, Új-Magyarországról, Tulipánföldről és Parvatiról szóló íráshoz kapcsolódó, a hódítók neveit is feltüntető térkép” is volt. Ezt a térképet, sajnos, nem találjuk az Egybegyűjtött prózai írások kötetben. Mindenesetre az írás rendkívüli derűvel úgy kezdődik, hogy „1909-ben a magyar Kázmér Ferenc föltalálta az űrhajó elméletét. Találmányát 1940-ben Edó János és Holos Márton mérnökök tökéletesítik. 1942-ben Edó és Holos, báró Perényi Kálmán gyárossal és Bebek Miklós csillagásszal útnak indulnak, körüljárják az egész Naprendszert. Negyedik útjukon más rendszerekbe is elmerészkednek.” A tökéletesen anakronisztikus sci-fit Weöres Sándor szépen végigviszi, és leírja, közben mi történik a Földön, hogyan osztozkodnak az új bolygókon, majd „Kiüt a harmadik világháború, minek vége, hogy a kivándorlások és pusztítások által megritkult lakosságú Föld 2024-ben egyetlen birodalommá válik Gea néven Nir khan keze alatt.” Az egész levél mindössze pár oldal, ijesztő vízió, melynek humora alig leplezett szorongással párosul.

Csak azért hozom fel most, mert jól mutatja, hogy a fiatal Weöres Sándortól egyáltalán nem volt idegen az olyan „képzeletbeli” utazás, mint amilyenre éppen a Hamvas-Weöres levelezésben bukkanunk Gondvánáról.

Azon felül Weöres ezekben a levelekben kidolgoz egy külön idő-elméletet a magyar költészetre, illetve megmutatja a költők legkülönbözőbb szintjeit. Melyek Weöres Sándor szerint a költők különböző szintjei?

Összesen 18-at különböztet meg.

A kezdő költőtől, melynek csillaga a Luna (Hold) egészen az Angyali-szférák költőjéig, amely bár a legmagasabb, egyben a legmélyebb is. „A vers, mint Isten-gyermeke. Ide tartoznak a mantrák, s maga az ábécé. Ez a szféra nem csak a legmagasabb, hanem az első szféra alatti is: a skála körbe ér. S e végső tetőfok mottója: Művem az Isten közvetlen szomszédja.” De persze eddig el kell jutni a kezdő költőtől. Az út lassú és gyötrelmes.

Weöres szerint a kezdő költőt követi az a kezdő költő, akinek „verssoraiban valamelyes érték csillan”. Kivált bizonyos hatást, esetleg morális megbecsülést. De semmi többet. Csillaga a Merkúr. Harmadik, aki eléri a „közölhető vers” fokát. Csillaga a Vénusz. Azok, akik a folyóiratok irodalmán nevelődtek, esszémet ne olvassák tovább, bár csak Weöres szintjeit sorolom. A „vénuszi-költőket” követik az értelmes, szerelmes költők, az Apollóiak. Rögtön utánuk jönnek azok, kiknek „az irodalomtörténet megőrzi nevét, de igazi maradandósága nincs... alig-olvasható”, mint például – Weöres Sándor szerint – Juhász Gyula, Tóth Árpád. Csillaguk a Mars. A „maradandó költő” alsó foka, kiknek „műve méltán igényt tarthat arra..., hogy élvezettel és haszonnal olvassák”, mint amilyen Kazinczy, Komjáthy, Kosztolányi. Csillaga a Jupiter. A „nagy költő”, akit „a szenvedély erős lobogása kiemel az előző csoportból. Ennek a régiónak olyan heve van, hogy sokszor ez látszik a költészet tetőfokának.” Ide sorolja Byront, Balassit, Petőfi Sándort és Ady Endrét. Csillaga a Szaturnusz.

Ezt követi a „nagy költő”, midőn higgadtabb és megalapozottabb. Mikor „a lobogásnál fontosabb a megalapozott érték. Például Apollinaire és Berzsenyi. Babits vagy Coleridge. Csillaguk az Uránusz. A „költő-óriás” a tökéletes művű, „az immanens líra tetőfoka”. Mint Arany János, Villon, Tasso, vagy éppen Ovidius. Csillaga a Neptun. Ezután jön Weöres Sándor szerint az emberfeletti régió, amikor – mint írja Hamvasnak – „a költő már angyali erőt vesz segítségül”. A Szeráf-szféra, melybe Vörösmartyt, Poet, Rilkét sorolja. Kortársai közül Füst Milánt. A Kerub-szféra, akiknek műveiben a földi elemet legyőzik a túlvilági elemek. Szapphó, Baudelaire, Keats, Hölderlin. A Trón-szféra, ahol „a költő teljes emberi lényével berendezkedik az égi szférában és ott kiterebélyesedik, szinte elvaskosodik. Nekünk, akik személyiségünket szétoldani próbáljuk, nem pedig szőröstül-bőröstül a magasba vinni és ott megőrizni: ez a szféra idegen, ellenszenves.” – írja saját magáról sokkal többet sejtetően Weöres Sándor Vergiliusról, Miltonról, Petrarcáról és Goetheről.

Ezt követi a Domináció-szféra, midőn a költő túllép személyiségén és „világszemmé” válik. Homéroszt és Shakespearet említve példaként. Az „ítélő szem”, mely ennél is magasabb szinten a Virtus-szféra, ahol Pindaroszt és Dantét találjuk. Majd ítélet imává, „ellenálhatatlan hatóerővé” válik, mint amilyen a Bhagavad Gíta vagy Szent Ferenc Naphimnusza. Ez a valódi hatalom szférája. Végül pedig az utolsó hármas a „Principátus-szféra”, melyben az Evangéliumot és a Rig Védát találjuk és az „Arkangyal-szféra”. Utóbbiba tartozik a Miatyánk, melynek „hét kérésének bármelyikében minden benne van, és arányossága oly földöntúli szépségben és végső egyszerűségben tündököl, hogy az ember alig tudja felfogni.” – és végül az említett „angyal-szféra”, ahol „a vers Isten-gyermeke”.

Ez a kimerítő kategorizálás, a teljesség felé vezető ösvény az, amely többet elárul Weöres Sándor irodalomról alkotott képéről, mint akár nagy tanulmánya, A vers születése. Vajon saját magát hova helyezte? Vajon mi hova helyeznénk Weöres Sándort az általa megrajzolt tizennyolcas keretben? A költő álmai segíthetnek ezen kérdések megválaszolásában.

 

IV.

Weöres leírja Hamvasnak saját különleges álmát. Az álom elvész, és egy másik levélben már arra kéri Hamvast, hogy küldje vissza a leírást. Aki azonnal válaszol, hogy „Vasárnap bemegyek egy délelőttre Pestre, akkor előkeresem Gondvána-leveledet és elküldöm.” (Szentendre, 1947. VII. 16.) Egyébként Gondvánát híres, Bab el Mandeb című versében is megidézi: „a dajkáló, kék, selymes ár alatt / álmatlan álmodik Gondvána föld / s fölötte álmos árbóc hajladoz.” – a levélben azonban sokkal részletesebb leírást kapunk: „A múltkor leírt dolgot mégegy követte: november utáni hajnalban egy álom, melynek meséje nem is volt. Az álom 30-40 épület-részletet és szoborcsoportot mutatott; s nem volt hozzá más kommentár, mint egy hely-érzés, hogy az indiai Kudeserat félsziget és Keletafrika közt elterülő földrészen vagyok. Ez az elsüllyedt ős-földrész: Gondvána. (...) Ezt az egész művészetet úgy lehetne jellemezni: spirituális-rokokó. (...) A feminin művészet volt ez! Egy matriarchális világ művészete. Csak nők alkothattak ennyire antisztatikusan. (...) Alighanem ez volt az emberiség harmadik nagy korszaka. (...) Minden jót! Bevégzem a levelet. Ha lehet, válaszolj; hálás szeretettel gondolok Rád és ölellek, Sanyi. Csönge, 1946. november 7.” – Külön esszét érdemelne, hogy a Weöres által itt leírt, most nem idézett világkorok kísérteties párhuzamba állíthatók a Rudolf Steiner által leírtakkal. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy Weöres, midőn Hamvasnak ír leveleket, Rudolf Steiner Sors, kegyelem, szabadság – A világ, a föld és az ember életében című könyvét olvasta (Genius kiadás). Mind a Miatyánkról írott – fentebb éppen csak említett – elemzése, mind pedig a világkorszakokról alkotott véleménye szinte azonos Steinerével. Erre egyébként egészen véletlenül jöttem rá, midőn ennek az esszémnek bővített változatát, ahol a leveleket bővebben idéztem, letiltották egy internetes irodalmi magazinban, kölcsönbe kaptam egy ’30-as évekbeli Steiner kötetet, s meglepettem olvastam benne Weöres Hamvasnak írott gondolatait.

Weöres Sándor álmain keresztül juthatunk tehát el Gondvánára a legkönnyebben. De azt, hogy ezek a „képzelt” birodalmak mennyire beleszövődtek az életműbe, azt igazán az 1952-ben írott Mahruh veszése című, apokaliptikus hangulatot idéző, eposzi vers mutatja. Weöres ennek a műnek bevezetőjében leírja: „E vers szerint ember és emlékezet régibb, mint a Föld. Az ős csillag, Mahruh, ahonnan származunk, gömbölyű és üres óriásbuborék volt s a mostaninál ezerszerte nagyobb tengereket, rónákat, hegyeket hordozott; s többfajta élőlényt és sokkal több embert. Évmilliókkal ezelőtt szétrobbant; egyik elröppent cseppje a mi Földünk.” Mint később kiderült, nemcsak a verset, hanem Mahruh teljes irodalomtörténetét megírta és elküldte Hamvasnak leveleiben. Ez utóbbi levél azonban, sajnos, megsemmisült Hamvas több más iratával együtt, amikor bombatalálat érte házát. Várkonyi Nándor azonban olvasta, és állítólag Weöres többször is beszélt róla. Ezeket az elveszett világokat – Gondvánát és Mahruhot – tehát éppen azokkal a módszerekkel lehet megközelíteni, amelyeket Weöres és Hamvas is alkalmaztak leveleikben: fantáziával és álmokkal. Fantáziánkat éppen e két szerző írásai erősíthetik, fejleszthetik, az álmokra pedig, ahogy erre Jung is felhívja figyelmünket, az új világkorszakban nagyon is oda kell figyelnünk.

 

Ez az esszé

ebben a könyvben jelent meg.

Weiner Sennyey Tibor

Az elveszett királyság

7 esszé

2015.

 

TARTALOM:

 

AZ ISMERETLENTŐL VALÓ RETTEGÉS,

avagy félelem és reszketés Poe és Lovecraft társaságában

 

AZ EXTÁZISHOZ VALÓ JOG,

avagy Baudelaire és Ady a Pimodán Palotában

 

AZ ELVESZETT KIRÁLYSÁG,

avagy a költészet jógája az ó-jávai, kawi nyelvű irodalmi hagyományban

 

A TELJESSÉG HIÁNYA,

avagy Weöres Sándor sci-fi író költő titkos Gondvánája és levelezése Hamvas Bélával

 

MI A MŰVÉSZET?

avagy Hamvas Béla kontra Lukács György

 

SZIGET EURÓPÁBAN,

avagy inkább Európa egy adriai szigeten

 

BÁRÁNYOK FARKASVÁRBAN,

avagy otthon a hazában, haza az otthonban

Az elveszett királyság megtalálása Szentendrén

2015 november 15-én mutattuk be Weiner Sennyey Tibor esszékötetét, Az elveszett királyságot. A kötetben megjelent esszékre különleges előadásokat rögtönzött Móga Piroska és Ilyés Lénárd, Zoletniek Sophie és Mező András Pocok, Szarka Fedor Guido és Formanek Csaba. A perfomance-okat követően Péterfy Gergely író és Horváth Zsófi, a Buddha FM főszerkesztője beszélgetett a szerzővel. Az egyedüllálló és megismételhetetlen rendezvényről a DRÓTon most rövid videóösszefoglalót teszünk közzé, remélve a legközelebbi találkozónkra eljössz te is...