Márton Evelin: Farkashab

Tékozló tudatok – Márton Evelin „Farkashab” című könyvéről

„1992. május, a piac fölött nyolc emelet magasságában. Tizenkét éves vagyok, és mindenféle idegállapot vesz erőt rajtam. Váltakozik a bágyadtság, az eszeveszett tettvágy és a tökéletes közöny. Időnként naplót írok, a régi dolgokról is. Van néhány barátom, de csak a magány burkán túl, amelynek köszönhetően még mindig felerészben kétvízközi indián és tuareg vagyok. Olvasok, most éppen az ördög színeváltozásáról.” – Márton Evelin az a szerző, aki mindig ugyanazt a történetet írja állítólag ezzel mindenki így van, de mivel imád címeket adni – és fene egye meg, iszonyú jól is csinálja – különböző címek alatt adja ki ugyanazt a sztorit. A műfajt is megjelöli a könyvében: archív napló. Ezt nevezem én átvágásnak; de lássuk, mit akar a szerző.

Miért mosolyog a zsonglőr?

Miből is áll ez a kötet? Vegyünk egy Trónok Harca-szerű világot, öntsünk hozzá Trier-i groteszket, egy véletlenszerű történelmi kor szereplőjét, majd rázzuk össze egy Grimm-tündérmese hátborzongatásával, és készen is van Fekete kötete. De miért mosolyog a zsonglőr? Miért mosolyog úgy, mint aki többet tud mindenkinél? – Fekete I. Alfonz könyvéről Szabó Eszter írását olvashatjátok a DRÓTon.

Natura Sacra – a vers csöndje

Talán mások számára is nyilvánvaló a férfi energia túlsúlya a kortárs irodalmi életben. Az irodalmi lapok túlnyomó többségben férfi szerzők műveit közlik, a szerkesztői székekben kilencven százalékban férfiak ülnek. Ha úgy tetszik, egyensúlyeltolódás figyelhető meg a jang irányába. Éppen ezért nagyon nagy szükség van akár a prózában, akár a magyar kortárs lírában a női, anyai látószögre és energiákra. A jang energiát kiegyensúlyozó oldalra is.

Evolúció

Ha tudni akarod, ki vagy – Csányi Vilmos: Íme, az ember

Gyerekkorom óta amikor tévés ismeretterjesztő matinéműsorban először hallottam Csányi Vilmost beszélni azon gondolkodom, miért nem tanulunk etológiát az iskolákban? Akár más tantárgyakba – biológia, történelem – integrálva az egyik legérdekesebb, legtöbb hasznos információt szolgáltató tárgy lehetne, ami valóban segít elhelyezni magunkat a világban.

Mindenről röviden

A Semmi után végre itt a Minden! Janne Teller Semmi című kisregényét megjelenésekor hazájában, Dániában betiltották, majd kötelező olvasmánnyá tették. A nálunk idén megjelent Mindent elkerülték az efféle botrányok, novelláinak témái azonban semmivel sem kevésbé súlyosak és gondolkodásra késztetők, mint az írónő korábbi munkái. Janne Teller novelláiról Szeifert Natália írt a DRÓTon.

Jó hír a kamaszlányoknak! – Amerikai leányálom

Jó hír a kamaszlányoknak: Eleanor és Park története az első szerelemről valószínűleg tetszeni fog nekik. Az Eleanor és Park pontosan az, aminek látszik: ifjúsági regény, annak is az amerikai változata, nem pöttyös, nem csíkos, nem delfin; nem a legjobb, nem a legrosszabb. De nagyon igazi. Fekete-piros. Vörös hajú lány és koreai-amerikai fiú részletes románca.