Gergely Edó Budán, a Tintakőben

„Gyakran elgondolkodom azon, hogy manapság hányszor érint kezünk billentyűzetet és hányszor emberi bőrt? Hányszor ölelünk meg valakit egy nap, és hányszor küldünk sms-t? Nehezünkre esik-e megmondani valakinek személyesen, ha értékeljük egy képét vagy munkáját, amit a Facebookon lazán belájkolunk? Érezzük-e még az igényét annak, hogy bátorítóan megveregessük a másik vállát, megöleljük, ha szomorú, vagy ha úgy érezzük, repesik bennünk az öröm?” Gergely Edó