Minden nyelvi testvériség ellenére az ukrán nép többsége jobban érzi magát egy független Ukrajnában, mint az orosz „testvér” farzsebében. Egy-két helyről jött visszajelzés olyan, mint amilyen 1956 november negyedike után volt hetekig Budapesten: a nép hazaküldi az agresszorokat.
„Egyöntetűen kiállunk a békéért és követeljük, hogy rekesszék be az agressziót fokozottan szító propagandát.” – Svetlana Alexievich, Margaret Atwood, Paul Auster, Jonathan Franzen, Joyce Carol Oates, Orhan Pamuk, Salman Rushdie, Elif Shafak, Olga Tokarczuk, Ludmila Ulitskaya és sokan mások, Nobel-díjasok, írók és művészek százai írták alá a Nemzetközi PEN Club honlapján megjelent petíciót, amelyben elítélik a háborút, kiállnak a békéért és követelik, hogy „rekesszék be az agressziót fokozottan szító propagandát”. Békét, szabadságot és függetlenséget követelnek Ukrajnának.
2022-ben újra egy kontinentális háború a téma, mi pedig elődjeinkhez hasonlóan, most is hanyagul alábecsüljük a kockázatokat és a lehetséges következményeket – Jánosi-Mózes Tibor írása.
„Nem szeretek drámaian fogalmazni, de most tényleg kétségbeejtő a helyzet Kárpátalján.” – Megrázó levél jutott szerkesztőségünkbe Kárpátaljáról. Már azzal is segítetek, ha továbbadjátok. Aki konkrét segítséget szeretne adni, az itt megtalálja a Kárpátaljai Ferences Misszió elérhetőségeit. A levél és részletek a DRÓTon.
Az orosz nacionalizmus új hullámokat vet, a Lenin szobor előtt Szűz Mária és sarló-kalapács. Vajon, ha Ukrajna szétesik, tényleg csak abban reménykedhetünk, hogy nem lesz nagyobb vérontás? Európa kényelmes, gazdag és lusta nyugati rokon.
Az új rend egy olyan eurázsiai szuperállam lenne, ahol a szabad piac, demokrácia, pluralizmus megszűnne, vagy legfeljebb csak korlátozottan érvényesülhetne, Oroszország nyomott áron szállítaná a kőolajat és földgázt a franciáknak és a németeknek, cserébe pedig ellátná a védtelen és gyenge közép- és dél-európai államok katonai védelmét, illetve rátenné a kezét az energiaszektorukra, no és csak semmi buzulás, természetesen.