Testversek és versképek

Testversek és versképek

2014. 11. 18., k - 15:37
0 hozzászólás

"Magunkat nézünk a tévében, / mi vagyunk a tv visszája. / Végre kiegészülsz velem, ha elmegyek innen." - Részletek Viola Szandra Testreszabás című kötetéből.

Testvers
Részletek Viola Szandra Testreszabás című kötetéből

Fikciónak

Fiktív viszony.
vacsorák, forrón,
életszínezékkel,
mohón magunkba,
töm-jén/jük
esz-ünk/telen.

Viola Szandra: Fikciónak

Hulladék

Rászánom az időt, hogy
ne foglalkozzak vele, hány óra.
Élni ősi hagyomány,
ma hamarabb van a tegnapnál,
előbb érsz oda, minthogy elindulnál,
nézed, önmagad hogy hagy el.
Elvittél, hozott anya.
 
Anyám siet,
nem ér rá, mert veszekednie
kell apámmal.
Önmagam metaforája vagyok,
élvezeti példány, hiánycikk.
 
Szervezetemben nem szívódnak fel az érzelmi rostok,
kéne egy szemüvegbe épített fotoshop.
Beismerte testét a testes,
mondtam, hogy időben figyelmeztess:
A gyerekeket nem szabad
szennyvízzel és házastársi hulladékkal együtt     megsemmisíteni!

Viola Szandra: Hulladék

El

Ízléstelenül volt.
Minden részlet máshova.
Minden ablak.
Apránként hordtam ki magamból a szobát.
15 évig. Folytonos búcsúzás.
A hűtőmágneseket kidobtam,
koszos cellux emlékeink lekapartam.
A bútorok hátát elégettük télen.
Nagyanyádtól örökölted,
senkié volt már ő is.
Gyermekként jól begyakoroltad
a káromkodás-varázsigéket.
Avas fotelokba fektetted magad, romlott ételt.
Magunkat nézünk a tévében,
mi vagyunk a tv visszája.
Végre kiegészülsz velem, ha elmegyek innen.

Viola Szandra: El