A tíz legjobb könyv a 87. Ünnepi Könyvhéten

A tíz legjobb könyv a 87. Ünnepi Könyvhéten

2016. 06. 13., Mon - 16:37
0 hozzászólás

Melyik volt a tíz legjobb könyv a 2016-os könyvhéten? A DRÓT saját TOP10-es listát közöl, amit természetesen lehet vitatni, vagy ha nem tetszik, akár ki is lehet egészíteni.

Drót

A Könyvhét utolsó napján – akárcsak 2015-ben – nem lehet más ez a „TOP10” mint szubjektív, hiszen – ahogyan minden évben – nagyon sok könyv jelent meg most is, melyek közül előre elnézést kérünk, ha kihagyunk jó párat. Teljes joggal került volna ennek a listának az elejére például Tóth Krisztina új verseskötete, vagy a Lator László esszéit összefogó remek könyv (és sorolhatnánk), de sajnos ezeket még nem olvastuk, ahogy annyi más kötetet sem. A bőség mámora jellemző a könyvhétre, amikor egész nyárra való olvasnivalóinkat szerezzük be, s amit most fel sem veszünk a listánkra, az lehet pár hónap múlva már első helyen végezne. Ahogy tavaly is, úgy idén is javasoljuk, hogy ha nektek is van saját TOP10-etek, akár a hozzászólásokban is kiírhatjátok, mert természetesen bőven ki lehet egészíteni ezt a listát. 

10. Király Levente: Van egy kutyánk...

Illusztrálta: Igor Lazin, Manó Könyvek

Bár ritkán olvasunk gyerekkönyveket, ennek egészen véletlenül éppen ott voltunk a bemutatóján a téren. Ezer jó gyerekkönyv és gyerekverseket rejtő könyvecske jelenik meg évente, pláne könyvhétre (lásd bővebben a Könyvesblog listáját itt ez ügyben ), úgyhogy a gyerekes családoknak bőven van miből válogatni. Mi azonban, csendben és titokban a Sárkányfű óta követjük Király Levente írói munkásságát, akinek legutóbb például bolgár nyelven jelentek meg novellái. Ráadásul „ez a könyv tele van kutyákkal. Nem is akármilyenekkel! Van például egy skót juhász, aki pulcsit horgol magának; egy yorkie, akinek a kedvence a meggy; no meg egy bernáthegyi, aki eladó egy hordóboltban.” – és mi elfogultak vagyunk a kutyákkal és a kutyás emberekkel. Ez persze még mind nem lenne elég ahhoz, hogy a DRÓT toplistájára felvegyük, kellett hozzá az is, hogy

kinyitva a könyvet egy csomó tényleg jó kutyás verset találjunk. Kutyásoknak, gyerekeseknek, vagy csak kutyás verseket kedvelőknek egyaránt ajánljuk.

Köztünk van gyerekes is, kutyás is, Király Levente írásait kedvelő is, szóval nekünk bejött.

9. Kemsei István: A szederinda szeme

Dunakönyv, Orpheusz

Duna. Idő, folyam, élet, álom, emlékezet és feledés. Ez mind Kemsei István hömpölygő, lassú és mégis csodálatosan sodró esszéregénye, amelyből nem véletlenül ajánlottunk a DRÓTon egy hosszabb részletet. Az Orpheusz kiadó másik könyvheti könyve – Farkas Wellmann Endre versei – mellett

ez a kis könyvecske is igazán jó nyári olvasmány,

kenutúrák, dunakanyari bringázások vagy séták kiváló kísérője, amit naplementekor teraszokon, folyóparton, borozóban érdemes elővenni, és egy pohár kristályos borocska mellett néhány oldalt lassan, ízlelgetve elolvasni. Keveseknek fog feltűnni ez a könyv, éppen azért vettük fel a listánkra, hogy többen észrevegyék, megkeressék, hátizsákjukba rejtsék, és a megfelelő pillanatban kinyissák. Kemseit nem ismerjük annyira, pedig nagyon régóta ír – s ez természetesen a mi hibánk, nem az övé. Mindenesetre ezzel az „összedunázott” könyvével barátságba kerültünk, és mindenkinek ezt ajánljuk, aki hozzánk hasonlóan szerelmes a Dunába, a Dunakanyarba, vagy csak szeretne finoman hömpölygő magyar prózát olvasni.

8. Köves Gábor: Mi az, hogy nagymenők?

Scolar

Aki készített már interjút az tudja, hogy

amilyen egyszerűnek tűnik, olyan bonyolult és hihetetlenül nehéz jó interjút alkotni.

Köves Gábor könyvéből olyan kérdésekre kapunk választ, hogy „miről beszélget Philip Roth, Don DeLillo és Paul Auster egy vacsoraasztalnál? Ki főz? Hogyan bírta éneklésre a Monty Python-tag Stephen Hawkingot? Hogy törtek borsot Putyin orra alá az orosz olvasók? Mi kéne ahhoz, hogy Donald Trump tagja lehessen a Pussy Riotnak? Hogy tetszik Lars von Triernek Albert Speer építészete? Mads Mikkelsen miért lépett fel Rihanna videoklipjében? Mi volt Esterházy Péter első gyermekkori erotikus olvasmányélménye? Vargas Llosa miért vágta pofon Garcia Márquezt? Ámosz Oz arab vagy izraeli kávét iszik? Melyik volt a legvidámabb Bergman-forgatás?” – aki a felsorolt kérdésekből két-három ember nevét hallotta már valahol, netán olvasott tőlük valamit, az biztos, hogy élvezni fogja Köves Gábor interjúkötetét. 

7. Hartay Csaba: Fényképavar

Kalligram

Verseskötetből mindig nagyon jó a felhozatal a könyvhéten. Izgatottan várjuk, hogy beleolvassunk a fiatalabbak közül Purosz Leonidasz és Horváth Benji kötetébe, vagy éppen Vass Tibor és Tóth Krisztina kötetébe, melyek éppen úgy szerepelhetnének itt, Hartay Csaba Fényképavarja mellett. Miért mégis Hartay Csaba könyvéből közöltünk verseket? Miért mégis az ő kötetét emeltük ki? 

Hartay Csabát nagyon sokan ismerik kiváló humora és az ezt rendszeresen megjelenítő Viharsarki Kattintós blogja miatt, de még mindig

kevesen tudják, hogy a hihetetlenül jó humor mögött, nem csak egy aranykalászos gazda rejtőzik, hanem egy nagyon jó tollú, érzékeny költő, aki az élet és a világ rezdüléseire pontos és jó versekkel reagál.

Nem csak a kiváló nyelvi megformáltságot emelnénk ki ezzel és más Hartay Csaba kötetekkel kapcsolatban, hanem azt a gyöngédséget is, ahogy a költő Hartay Csaba verset írni tud. Minden rövid, tömör, lezárt. És emögött a rövidség, tömörség és lezártság mögött egy egész költői világ van, amit érdemes meglátogatni. Mégis igaz lehet, ahogy a költő mondja: „Attól, hogy meglátogattalak, még nem vagyok neked. / Attól, hogy ott voltam, sosem leszek neked, nyár.” 

6. Menyhért Anna: Egy szabad nő

Erdős Renée regényes élete , General Press

A magyar aranykor az a századelő, amikor még Bródy Sándor és Erdős Renée írtak és szerették egymást Budapesten, s előbbi öngyilkos lett utóbbiért. Állítólag. Aki nem olvasta a Krúdy Gyula jegyezte nap lovagját, vagy John Lukács századelőről írott, megkerülhetetlen alapművét, még az is hallott arról, hogy valami történt Magyarországon a Millennium és az első nagy háború között. Tanúskodnak erről épületek, kávéházak, és az olvasni tudó és akaró keveseknek egy egész irodalom. Ebből nőtt ki a Nyugat, és a Nyugatból olyan szerzők, akiket máig és újra-újra leveszünk a polcról. És a polcokról újra és újra levett könyvekből az egész modern és mai magyar irodalom. Nagyon fontos és jó volt a Magyar Narancsban az a cikksorozat, ahol elfelejtett, vagy kevésbé kanonizált századeleji írókat mutattak be, köztük Erdős Renéet is. Annál a cikknél lehetőségeit megragadva alaposabb, mélyebb, izgalmasabb ez a regény, amelyben

megismerkedhetünk a huszadik század elejének legnépszerűbb magyar írónőjével, szerelmeivel, vívódásaival, a boldogságért folytatott küzdelmével:

egy érzékeny, szeretetre éhes asszonnyal – egy szabad nővel”. Mi még barátkozunk a könyvvel, ami mögött komoly kutatást, felkészülést sejtet, hogy a szerző a regény megírásához szükséges kutatómunkát részben az általa vezetett „Nőírók és publikációs fórumaik a századforduló Magyarországán” elnevezésű projekt keretében végezte. 

5. Győrffy Ákos: A hegyi füzet

Magvető

Tudtunk erről a füzetről. Egy alkalommal mesélt nekünk erről a szerző, csak úgy, interjún kívül, kávézgatás közben, még valamelyik visegrádi Fiatal Írók Szövetsége által szervezett táborban. Elképzeltük, hogy titokban megkeressük és elolvassuk. Persze úgy, hogy ő vezet oda. Ő mutatja meg. És most itt van. 

Ha a fentebb említett Kemsei könyve a Duna szerelmeseinek való, akkor könnyen lehetne mondani, hogy Győrffy Ákosé a Börzsöny szeretőinek. De ez így nem egészen igaz. Mert itt sok minden másról is szó van. Belső küzdelmekről, a természet és a város viszonyáról, Magyarországról, külső nyomorról és belső gazdagságról. És még valamiről. Azt írja a hegyi füzetben, hogy

csak ha írok, talán csak akkor vagyok keresztény.

Napok óta ez a mondat jár a fejemben. Talán nem is pontos így ez a mondat, és talán nem is igaz. Talán pontosabb lenne, ha a keresztény szó helyett valami más szerepelne a mondatban. De nincs más szavam, nincs pontosabb szó.” Tényleg nincs. És éppen emiatt a pontosság miatt nagyon ajánljuk Győrffy Ákos meditációs könyvecskéjét A hegyi füzetet.

4. Péterfy Gergely: Mindentől keletre, avagy román kém a Weiss-családban

Kalligram

Péterfy Gergely a Kitömött barbár elsöprő sikere után nem csak ismert, hanem keresett író is lett, és a szélesebb közönség korábbi műveit is jobban megismerte, olyanokat is, mint a Halál Budánt vagy az Örök Völgyet. Mindeközben elképesztő energiával és erővel publikált cikkeket, melyekben a hétköznapi honi préri nyers valóságát elemezte és véleményezte a magyar újságírás legjobb hagyományainak megfelelően. Pikírten, éles iróniával, kegyetlenül, gyilkos tollal. Ha az égben Móricz Zsigmond és Mikszáth Kálmán kávézás közben megrendelnek valamit az idei könyvheti könyvek közül az biztos, hogy ez a könyv lesz. Meglehet becsomagolják újságpapírba, talán éppen a Magyar Idők aznapi számába, mert szégyellnék, hogy ennyire kevés változott az ő idejük óta. 

Biztosan lesznek, akik vitatni fogják Péterfy Gergely meglátásait. Na és? 

Sokan meg is fognak sértődni és haragudni rá, és az is biztos, hogy többen meg majd nem is értik, hogy ez a kiváló regényíró mi a frásznak „politizál”. Pedig nem is „politizál”, csak éppen véleménye van. De mi, akik olvasunk, megnyugodhatunk, hogy legalább egy magyar író leírta, s még ha nem is volt mindig és mindenben igaza, de legalább megmentette a mundér becsületét. Már ha van itt még olyan, hogy mundér és ha van itt még olyan, hogy becsület. Vagy legalább néhány író és olvasó, akik tudják, hogy valaha jelentett valamit ez a két szó. Szó szerint és átvitt értelemben is.

3. Ungvári Tamás: Felperzselt ország

Scolar

Ungvári Tamás nem az egykönyvű szerzők közé tartozik. Kiterjedt életműve már most jól látható, erős és gazdag. Enciklopédiákat írt, kulturális történelmet, riportkötetet, regényeket, sőt nem egy fontos drámát fordított. Legújabb könyve azonban

olyan felkészültségről, bölcsességről tanúskodik, és olyan jól meg van írva, hogy nyugodtan kezébe veheti az is, aki még soha egyetlen Ungvári könyvvel vagy írással sem találkozott. 

Az írók nagy, nehéz, problematikus és az esetek többségében nem felvállalt feladata a rendrakás, amikor is a történelem nevű kusza szövevény traumáit megpróbálják műveikben feldolgozni. Főleg pedig azt a rendetlenséget helyrehozni, amit ezek a traumák okoznak a fejekben. Ilyen kísérlet egyébként Száraz Miklós György Apám darabokban című regénye, ami egyszerre jelent meg, ugyanannál a Scolar kiadónál, ami kiadta Ungvári Felperzselt országát. Mégis, most Ungvári Tamás könyvét emelnénk ki, és ajánlanánk nem csak a történelem és az irodalom iránt érdeklődőknek, hanem mindazoknak, akik sejtik, hogy ami ma történik, annak valami köze lehet ahhoz, ami tegnap történt. Ez a tegnap a XX. század Trianonnal, Horthyval, Auschwitz emlékével. És ez a tegnap teli van hősökkel – akiket Ungvári nem véletlenül emel ki – olyanokkal, mint Szerb Antal és Sárközi György. De beszél Szép Ernőről, Füst Milánról, és a túlélőkről, mint Kassák, Tersánszky, Márai, Déry Tibor, Ottlik vagy Nemes Nagy. Irodalom és történelem összeér, és nem csak ebben a könyvben, de ebben a könyvben különösen pontos és fontos merítést kapunk irodalom és történelem kapcsolódási pontjairól.

2. Jász Attila: El

Kortárs

Jász Attila verseskötetét ötvenedik születésnapjára hozta ki kiadója, így kissé megelőzték a Könyvfesztivált és a Könyvhetet is, s talán ezért, talán mert nem szokványos formájú, kis könyvecske lett, kevesebb figyelmet kapott, mint amit megérdemelne. Hogy közöttünk botorkál egy ilyen költő, mint ő, azt többen tudják, mint ahányan olvassák. Pedig a költő akkor él, amikor versei is. A versek pedig csak úgy élnek, hogyha olvassuk őket.

Addig csak a költő kérdésén lamentálhatunk, hogy mindösszesen „Néhány megszokott / erdei ösvény, ennyi / az egész élet?” – semmi több. Ám, ha egy-egy ilyen kötet a kezünkbe kerül, elolvassuk, vagy éppen csak időről-időre olvasgatunk belőle, akár csak részleteket, akár csak egy-egy verset, akkor megértjük, hogy miért olyan nagyszerű és csodálatos magyarul tudni, magyarul olvasni, magyarnak lenni. Például ezek miatt a versek miatt. Nem mintha angolul, franciául, vagy éppen ójávaiul ne lennének csodálatos versek, csak éppen olyanok nincsenek, mint amilyeneket Jász Attila ír, s ha netán angolnak, franciának, jávainak születünk sosem is olvashatnánk Jász Attila magyarul írott verseit, amelyek egy kis nép nagy költészetében most már mindörökre megmaradnak. Tudjuk, hogy ő ezt elutasítaná, legyintene és zavarba jönne, de az, aki ilyen verseket ad ki a kezéből, az, aki életet és irodalmat ilyen finom szövegtestekbe tud zárni, el kell tudja viselni a súlyt, hogy

ő egy olyan költő lett ötvenedik életévére, akit nem lehet, nem szabad megkerülni, nem észrevenni.

Ennek a könyvnek is ott a helye hálószobákban, kerti pavilonok és verandák asztalain, sétálók kabátzsebében, és a kortárs magyar költészetet értők, szeretők keze ügyében. Kicsinyke könyv, nagyon nagy tartalommal. Lassan olvassuk, soká. 

1. Marcus Aurelius elmélkedései

Cassius Dio Cocceianus Marcus-életrajzával. Fordította: Steiger Kornél, Atlantisz

Hogy egy szépirodalmi értékű, tudományos teljesítménynek sem semmi műfordítás került a DRÓT könyvheti toplistájának első helyére az nem véletlen. Több jó okunk is van azt mondani, hogy ezen a Könyvhéten számunkra ez a könyv volt a legnagyobb dobás. Nem csak azért, mert többünket még a szegedi egyetemen megfertőztek a klasszikus latin és görög irodalom szenvedélyes szeretetével. Nem csak azért, mert Steiger Kornél kiemelkedő munkásságának gyöngyszeme lett ez a kötet. Nem csak azért, mert az alapos jegyzeteken, a pontos fordításon túl, még egy kiváló Marcus Aurelius életrajzot is kapunk magyarul Cassius Dio Cocceianus tollából. Hiszen Marcus Aureliust a filozófus császárt, ki oly sok időt töltött Pannóniában, eddig is olvashattuk, mégis

most mintha szikárabb, pontosabb, élesebb és ragyogóbb lenne a szöveg.

Nem csak a klasszikus irodalom gyöngyszeméről beszélünk, hanem az európai kultúra alapszövegéről. Itt áll előttünk önmaga által lemeztelenített gondolataival fehérek között az egyik első európai. Kinek távoli rokona mindenki, aki szörnyűség, külső és belső barbárság, őrület és szenvedés között megpróbálta megőrizni belső integritását, békéjét. Ő volt az, aki lehet többre vágyott mint, hogy császár, filozófus vagy dicső hadvezért legyen. Marcus Aurelius azon kevesek közé tartozott, aki normális ember akart lenni, s ez ebből a könyvből világosan kiderül. Éppen ezért kevés aktuálisabb és fontosabb könyv van 2016-ban Magyarországon, mint Marcus Aurelius elmélkedései, mert mintha egyre kevesebben akarnának normálisak és emberek maradni. Mi más lenne a legnagyobb segítség mindebben mint, hogy olvasunk?