Tükörkép | Tung versei

Tükörkép | Tung versei

2019. 10. 10., cs - 10:55
0 hozzászólás

„Az életben folyamatosan jelen van számomra a kettősség, külföldinként és mégis „magyarként” látni és tapasztalni az eseményeket. A munkahelyemen kívül a metrón könyvbe süllyedt arccal vagyok megtalálható” - a vietnámi születésű, de három éves kora óta Magyarországon élő Tung verseit olvashatjátok a DRÓTon.

N. B. T. Tung

Belső égés

 

Hajnalban a gyári kémények bajszot rajzolnak az égre.

Erkélyre olvadt arcok,

elgurult cigi csikkek,

gördülő kávé kerekek,

jégcsapok a zuhanyból,

kanál forog a por ízű levesben.

 

Megint egy téves szám, megint egy elfelejtett név.

 

Este a kocsik fényvonalakat húznak maguk után.

Reklámtáblák lámpái,

alvó részeg álmai,

százéves ruhák,

várakozó tömeg,

cukros papír repülni tanul az árnyékban.

 

Megint egy elhagyott sál, megint gazdát keres.

 

Körbejárt utcák,

kötelező lépések,

szúr a hó a lyukas cipőben.

 

Belső égés nélkül tíz év után is szorít a kötél.

 

 

Éjszakai járat

 

Fonalak tartanak össze

összetűzött kezed alatt.

Szaladok, de sose messze.

Idő súlyától elszakadt.

 

Elvesztek a tömegben

elmosódott arcok mögött

két kis szemedet kerestem,

de csak az enyém bőgött.

 

Macskaköves úton menve,

téli hidegtől derengve,

egy öregember aprót kér

tábláján: „Gyros 400-ér!”

 

Félkarú rabló melankólia

 

Rabló, a paradicsomszeletek már pirosba

áztatta a vajas kenyeret gyerekek gyomrába.

 

Rabló, nem bírod az alkoholt, ahogy barátom

az Aranyéremben, ki megérti viharzó szavaim.

 

Rabló, villogtatod a cseresznyét, a mellément

heteseket, pedig benned kincs van s őrzöd, mint egy szent.

 

Rabló, könnyeimben úszol, de sosem fulladsz meg

és nem vérzel, ahogyan az öklöm testedbe lassan megy.

 

Rabló, egyszer elvisznek és elrozsdásodsz, mindent

el fognak venni tőled, egyedül hideg kamrában bent.

 

Rabló, fél kar is elég volt, hogy lelkem csavargó

legyen, ami maradt, múló mámor és halk sírás, rabló.

 

Tükörkép

 

Kereslek

mások szemeiben,

mások arcaiban.

 

Az ablakon felhők úsztak el.

Kezedből madarak szálltak el.

Álmainkkal etettük egymást

és együtt néztük a változást,

ahogy a folyók kiszáradtak,

ahogy a fák elrohadtak.

Napraforgók a koponyádon

forogtak, hervadtak alkonyon.

Maradtunk, csípett szenvedélyünk

mint bármi chili szósz. Égtünk,

a bőrünk ragyogott a tűzben.

Csak te lettél hamu létemben.

Halált festettem a nap nélkül,

de nélküled minden megőszül.

 

Egy árnyék alatt állok,

egy árnyék után járok,

kereslek.

 

 

 

 

N. B. T. Tung (teljes nevén: Nguyen Bui Thanh Tung) 1991-ben született Hanoiban, Vietnamban és 3 évesen költözött a szüleivel Magyarországra, Budapesten nőtt fel és jelenleg is itt él. A Budapesti Corvinus Egyetemen végzett közgazdászként és a szakmámban dolgozik. Középiskolában kezdett el verseket és novellákat írni. 2019-től már az angol nyelv helyett, inkább magyarul ír. Magáról így vall: „Az életben folyamatosan jelen van számomra a kettősség, külföldinként és mégis „magyarként” látni és tapasztalni az eseményeket. A munkahelyemen kívül a metrón könyvbe süllyedt arccal vagyok megtalálható.”