Turbo folk - Orcsik Roland versei

Turbo folk - Orcsik Roland versei

2015. 09. 22., k - 16:45
0 hozzászólás

„Vedd a szádba politikám. / Tedd a számba politikád. / Füstölt, csípős, pici hazám. / Füstölt, csípős, pici hazám.” -  Orcsik Roland három verse a DRÓT „szexi költők” című verses sorozatában, mert a költészet szexi ☺

Házi feladat

Vedd a szádba politikám.

Tedd a számba politikád.

Vedd a szádba politikám.

Tedd a számba politikád.

Vedd a szádba politikám.

Tedd a számba politikád.

Vedd a szádba politikám.

Tedd a számba politikád.

Vedd a szádba politikám.

Tedd a számba politikád.

Vedd a szádba politikám.

Tedd a számba politikád.

Vedd a szádba politikám.

Tedd a számba politikád.

Vedd a szádba politikám.

Tedd a számba politikád.

Vedd a szádba politikám.

Tedd a számba politikád.

Vedd a szádba politikám.

Tedd a számba politikád.

Vedd a szádba politikám.

Tedd a számba politikád.

Füstölt, csípős, pici hazám.

Füstölt, csípős, pici hazám.

 

Vilin konjic

A gyár 

felköhögte a füstöt.

A portánál zártuk össze 

a biciklinket.

Majd a málladozó beton-

lépcsőn le a mozdulatlan vízhez.

Körülöttünk csupaszon kongott

a gyárhoz idomított partsáv.

Magamba szívtam a folyó

átható, iszapos mocsár-szagát.

Szitakötő húzott el az orrunk előtt.

Propellerként zúgtak 

áttetsző szárnyai.

Lassan leereszkedett a vízből

kimeredő, szürkés kőre.

Közelebb merészkedtél,

s ahogy felé nyúltál, elröppent.

Vilin konjic, mondtam,

a tündér lovacskája.

Nem is oly régen,

mikor talpig aranyban álltak a fák,

és az erdei manók egész nap

mást sem csináltak,

csak hason fekve pipáltak,

jó kedvükben barackot nyomtak

a másik fejére,

egy apró tündér  

elhagyta a kék paripáját.

Azóta magában járja az erdőt,

csüggedten, mert nincsen párja,

nélküle láthatatlan, 

csak néha tűnik elő, 

mikor lúdbőrzik a víz,

sugdolóznak a bokrok.

 

Turbo folk

Fenyvesi Ottónak

És mondá az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. És mondá az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban. Nosza, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. És az Úr szája tátog, mint a cápa undorító állkapcsa, csorog belőle a háború szent, vörös váladéka, és fürödjék benne a nép önkívületben harsonázva az idők végezetéig. Mert Tiéd a harc. Mert Tiéd a harc. Mert Tiéd a harc. Mert Tiéd a harc. Mert Tiéd a harc. És az ok. És az okádék.

 

ORCSIK ROLAND 1975-ben született az egykori Jugoszláviában, Óbecsén. 1992 óta Magyarországon él. Költő, irodalomtörténész, műfordító (délszláv nyelvekből fordít). A 90-es évek végén indult Fosszília irodalmi, művészeti, bölcseleti folyóirat, majd a Symposion folyóirat szerkesztője volt, 2011-től pedig a Tiszatáj egyik szerkesztője. 2004-ben Faludy-díjat, 2005-ben Tiszatáj-jutalmat, 2007-ben Sinkó Ervin, 2010-ben Sziveri János-díjatt és Móricz Zsigmond Ösztöndíjat kapott. Verseskötetei: Rozsdamaró (2002), Holdnak, Arccal (2007), Mahler letöltve (2011), Harmadolás (2015). (Fotó: Bach Máté)