„Vannak kitörési pontok” - Tóbiás Krisztián

„Vannak kitörési pontok” - Tóbiás Krisztián

2015. 10. 29., cs - 16:55
0 hozzászólás

„Szép ugye, hogy „az vagy nekem, mint testnek a kenyér...”, de az elmúlt néhány évszázad alatt eljutottunk a csillagködökig és a kvantumösszefonódásig. Mért ne használnánk ezt is hasonlatként, szépirodalmi elemként, mint a bennünket körülvevő környezetet?” - Tóbiás Krisztián költő, a balatonfüredi Tempevölgy főszerkesztője a kontroll elvesztéséről, a füredi pörgésről, vidéki és pesti - magyarországi és vajdasági értelmiségről és kapcsolatokról nyilatkozott a DRÓTon. 

DRÓT: „A független értelmiség jelentős részét bedarálták a pártok a többi meg ki van zárva a közéletből és nincs kontroll.” - nyilatkoztad a DRÓTnak legutóbb, még mindig így gondolod?

TÓBIÁS KRISZTIÁN: Még mindig, de hozzátenném, hogy ha az elmúlt évszázadokat nézzük, ez egy természetes állapot. Néha vannak kitörési pontok, ahol elszabadulnak a felgyülemlett feszültségek. Ez az elmúlt rendszerekben egyértelműbb volt,

szépen elkülönültek egymástól az ideológiák, a vélemények, de most egyre bonyolultabbá válik. Valójában az egyetlen kontroll egyfajta természetes szelekció. Van aki túléli a saját rendszerét, van aki nem. És a túlélő gondolatok értelmezése is egy külön kérdés. „Kezeit csókolom, Kölcsey vagyok, a szembe szomszéd, kérem szépen, ezt én nem egészen így gondoltam.” Ugye ez nem történhet meg. 

Divatos emlegetni a nagy elődöket, Jókaitól mondjuk Petriig, de őszintén senki sem örülne, ha a maguk vehemenciájával itt teremnének közöttünk. 

Erről elég hosszan lehetne pro és kontra véleményeket megvitatni.

DRÓT: A Tempevölgyet szerkeszted és Balatonfüred kulturális programjait szervezed,mennyire összeegyeztethető ez a költői tevékenységeddel?

TÓBIÁS KRISZTIÁN: Teljes mértékben összeegyeztethető. Kulturális folyóirat, kulturális rendezvények, egyedül csak a folyamatos időhiány az amivel meg kell birkóznom. Az íráshoz le kell lassítani, körül kell nézni és erre csak ritkán nyílik lehetőség. Itt rengeteg kulturális rendezvény van egész évben. Néha már szinte kulturális dömpingről van szó. Ami jó, hogy itt azért akadnak nyugodt napok is. Eddig is keveset írtam, 3-4 évente jelenik meg egy kötetem és ez valószínű, hogy ezután sem fog megváltozni. Sokat szöszölök egy-egy sorral és ez gyorsabban akkor sem ment amikor több szabadidőm volt. Nekem jó így, hogy néha felpörögnek az események, de néha egyszerűen csak vagyok a csendes hétköznapokban. A folyóirat szerkesztésével meg még inkább összeegyeztethető. Folyamatosan megjelennek olyan, a szélesebb közönség érdeklődésére is számot tartó anyagok, amelyek egy-egy füredi rendezvényhez kapcsolódnak. Gondolok itt a Quasimodo Költőversenyre, a Vaszary Galéria kiállításaira és kerekasztal-beszélgetéseire, az Ünnepi Könyvheti beszélgetésekre stb. Szinte ki sem kell mozdulni a városból, helybe jön a téma.

DRÓT: Milyennek látod a budapesti és a vidéki értelmiség viszonyát és helyzetét?

TÓBIÁS KRISZTIÁN: A határok kezdenek lassan elmosódni. Az teljesen természetes, hogy Budapest egy közös pont, ahol minden összefut, de ez már nem kizárólagos. Az egyetemi városokban egyre önállóbb szellemi élet kezd kibontakozni. Ha az irodalmi életet nézzük ez eddig egyedül Szegeden volt erőteljes, de jó

irányban haladnak a dolgok. Én szeretem ha helyspecifikus kulturális megmozdulások sokaságából adódik össze a nagy egész. Sokkal változatosabb és izgalmasabb, mintha csak a domináns vonulatokat járnánk körbe újra meg újra. És itt visszatérnék egy percre az első kérdésedhez. Engem leginkább az

bosszant, hogy 

a különböző irányzatok és csoportosulások mindegyike kizárólagosságot követel magának, ahelyett, hogy azt látnák, hogy a változatos művészi kifejezésmódokban, a változatos gondolkodásmódban mennyi izgalmas részlet van.

DRÓT: Milyennek látod a magyarországi és a vajdasági értelmiség viszonyát és helyzetét?

TÓBIÁS KRISZTIÁN: Az utóbbi időszakban ismét elég jó kapcsolatok vannak kialakulóban. Talán a nyolcvanas években volt egy olyan időszak amikor ez ennyire jól működött mindkét irányban. Annyira én ebben nem vagyok benne, de amit látok, hallok annak örülök. A vajdaságiak is hoznak a közösbe némi új és izgalmas megközelítést, csakúgy mint az Erdélyiek és a Felvidékiek. A régi Jugoszláviában létezett egy nagyon komoly vita arról, hogy 

a vajdasági magyar irodalom része-e a magyar irodalomnak, vagy egy külön utakon járó entitás. Most már szerencsére maga a felvetés is hülyeség. 

De volt időszak amikor ezt komolyan gondolták itt Magyarországon is és Vajdaságban is.

DRÓT: A mindenség eszmélete című ciklusból küldtél a DRÓTba verset, ezek szerint új verseken dolgozol?

TÓBIÁS KRISZTIÁN: A Túliratok c. kötetem megjelenése óta, három éve dolgozom ezen a verscikluson. Mindegyik kötetem egy-egy versciklus, egy egy kísérlet és így van ez a mostanival is. Ez az anyag a matematika, a fizika, a csillagászat által feltárt világ metaforaként használhatóságát boncolgatja. Szép ugye,

hogy „az vagy nekem, mint testnek a kenyér...”, de az elmúlt néhány évszázad alatt eljutottunk a csillagködökig és a kvantumösszefonódásig. Mért ne használnánk ezt is hasonlatként, szépirodalmi elemként, mint a bennünket körülvevő környezetet? Izgalmas játék. 

Úgy kell komolyan venni az egészet, hogy közben ne tűnjön komolynak és megmaradjon a játék szintjén.

DRÓT: Írsz-e a verseken kívül mást is?

TÓBIÁS KRISZTIÁN: Pályázatokat. Szerkesztőként, kiadóként és szervezőként is elengedhetetlen átka az életemnek a pályázatírás. Elvétve természetesen néha prózát, recenziót és újságcikket is írok, valamint fordítok szerb és horvát nyelvből, de ezeket csak felkérésre és csak akkor ha végképp nem tudom lebeszélni róla a másik felet.

DRÓT: Mi az ami leköt? Mit olvasol?

TÓBIÁS KRISZTIÁN: Minden leköt amivel épp aktuálisan foglalkozom, a lényeg, hogy ez változatos legyen. Nemrégiben a Tempevölgy szervezett egy fotókiállítást a balatonfüredi Vaszary Galériában, majd egy irodalomtörténeti konferenciát a Kisfaludy testvérekről, akkor az kötött le. Most lassan a következő, decemberi lapszámot kezdjük szerkeszteni, most ez köt le. Olvasni főleg kéziratokat olvasok és az utóbbi időben Kassákot. Ez majd egy következő projekt lesz, de igyekszem felkészülni.

 

Készítette Weiner Sennyey Tibor