Versek a Tigrisfogatból

Versek a Tigrisfogatból

2015. 04. 04., szo - 15:56
0 hozzászólás

„Ne tegyünk úgy, mintha nem értenénk a verseket! Ne tegyünk úgy, mintha nem értenénk a szót! A szép szó éppúgy evidencia, mint amikor azt kérdezzük: mennyi?” - olvashatjuk Oravecz Péter Tigrisfogat verseskötetén, melyet 2015 április 9-én a Kossuth Klubban mutatnak be. A DRÓTon most részleteket olvashattok a költő legújabb könyvéből.

Oravecz Péter

Oravecz Péter

Oravecz Péter költeményei a szexi költők sorozatban

Oravecz Péter

Oravecz Péter

Oravecz Péter (Budapest, 1977. február 4. –) magyar költő, zenész, műfordító. 1977. február 4.-én született Budapesten. Az ELTE Trefort Ágoston Gimnázium elvégzése után (1995) az ELTE Bölcsészettudományi Kar magyar szakán végzett és diplomázott irodalomtörténészként (2004). Érettségi és egyetemi felvételi között két szakmát szerzett, egy könyv- és zeneműkereskedőit (Gutenberg Könyvesiskola, 1996) ill. egy kézi könyvkötőit (Esély Alapítvány Kézműves Iskola, 1998). 1995-ben jelent meg Mindenség-kalitka című első verseskötete. További kötetei: Sehova tanúja (1998), Majd Papitiben (2000), Tökéletes délután (2013). Műfordítóként egyebek mellett Freund Éva, Terék Anna, Nádasdy Ádám, Turczi István, Szörényi László és Weiner Sennyey Tibor társakkal közösen készítette el Szimin Behbaháni Elhagyott szentély című kötetének fordítását. Zenészként, elsősorban gitárosként a legkülönfélébb formációkban játszik. Egyik fő műfaja a flamenco, e téren együttműködik többek között a FlamenCorazonArte Táncszínházzal is. Díjak: Gérecz Attila-díj (1995); Tokaji Írótábor díja; Móricz Zsigmond-ösztöndíj (2001).

És most szóljon a dal

Oláh Szabolcsnak

 

az éjjeli nagyvárosok

eső mosta fényeiről

 a taxiból kikászálódók

 engedetlen esernyőiről

a hajléktalanok lerághatatlanul 

kemény körmeiről

 a gyászjelentések

 helyesírási hibáiról

a ragasztószalagok

megtalálhatatlan végéről

 a barackillatú vécépapír

 kellemes tapintásáról

az olcsó pizza emberi

fogyasztásra alkalmatlan széléről

 a lyukas zokniból kisandító

 nagylábujj esendőségéről

egy angelman-szindrómás 

kislány túlvilági mosolyáról

 a tüskés pikóhal felettébb

 körülményes udvarlási szokásairól

a rockzene mocsarába ragadt

motoros csizmákról

 

vagy ne szóljon semmiről

csak tanítson hallgatni minket

mint mikor négykézlábra 

ereszkedve kutatunk egy  

háztartási gép frissen elgurult 

pótolhatatlan alkatrésze után

s megdöbbenve tapasztaljuk:

bordáink kalitkarácsa mögött

valódi tüdő tágul 

valódi szív dobog

Farkasvár

Egy fáklya fénykörében állunk,

végtelenbe tűnő folyosókon

falkákba verődnek az árnyak.

A legrosszabb, ami történhet,

hogy nem történik semmi.

 

Fél szemmel a sötétet fürkészve

kiügyeskedjük helyéről a lángot,

magunk előtt tartva lassan elindulunk.

A tűz ereje megtízszereződik,

óvatlan denevéreket pörkölünk halálra.

 

Falnak vetve hátunk, 

oldalazva ereszkedünk a lépcsőn,

minden lépés kiszámított.

Az éhség nem ismer türelmet, 

eleven martalék a falka leggyengébbike.

 

Évekig tart, míg a kapuig érünk.

Kihátrálunk, meglepődve tapasztaljuk:

senki, semmi nem követ.

Odabent minden ismerős volt.

Idekint ismeretlen béke.

Felidae III

Gyerekként tátott szájjal néztem

a tűzkarikán átugró oroszlánt.

Csodáltam tanult bátorságát

s hogy sörénye épségben maradt.

 

Aztán szembesültem vele,

hogy képtelen vagyok kancsóból

pohárba tölteni bármit anélkül,

hogy egy csepp félre ne menne.

 

Egy nőstény tigrissel viaskodtam

egész gyerekkoromban. Fegyverem

nem volt, hát szavak tüskéivel

szórtam fel az aréna porát.

 

Bárhová mentem később, egy zacskóra 

való tüske mindig volt zsebemben.

Amerre jártam, nyüszítő fenevadak 

nyalogatták véráztatta mancsaik.

 

Aztán lett egy macskám,

aki megtanított dorombolni.

A lágy, sebezhető testtájak

simogatásra bírták kezeim.

 

Mikor még kölyök volt,

állatorvostól állatorvosig 

cipeltem, folyton felsebezte talpát 

a kristályszemcsés alom.

 

Közben megtanultam azt is,

hogy a borosüveg nyakára kendőt

kell tekerni, mert legalább

egy csepp mindig félre megy.

 

Egy reggel tükörbe néztem,

kócos sörény borította fejemet.

Megértettem: nem félhetek

a tűztől, ha magam is tűz vagyok.

 

Állig begombolt hallgatásod előtt

anyaszült meztelen állok.

Erős vagyok és sebezhető.

Legyen meg a te akaratod.

 

Fotók: Raffay Zsófi