W. S. Rendra versei

W. S. Rendra versei

2020. 05. 09., szo - 07:32
0 hozzászólás
Épülő világunk- vasvilág, üvegből és ordító lyukakból áll. Holnapi világunk már nem szűzies, hanem aláaknázott és mindenki előtt szétnyitott, mint egy felszabadult kurva combjai.
W. S. Rendra
Gömöri György fordításai

W. S. Rendra

A világ legelső arca

 

A halvány holdfényben

karjában viszi föl

a hegyre jegyesét

Mindketten meztelenek,

Semmijük sincs a világon

 

Mint a kezdet kezdetén

a világ most is még üres,

csupasz, hazugság nélküli

Sötétség csöndjébe merül-

 

Ez egy olyan csönd, ami

A sötétség mélyére süllyed.

Utána támad a fény,

emberek és állatok

teremtett léte

De a kezdet kezdetén

még minden üres,

csupasz és  nyitott.

 

Mindketten fiatalok

de már hosszú út áll mögöttük

Illúziótól fényes hajnaloké

reménnyel teli egeké

örömmel teli folyóké

átforrósodott délutánoké

amitől megizzadt mindkettőjük teste-

 

És egy üres korallzátonyon

így éri el őket az éjjel.

Ágyukat csillogó

korall nyakláncok veszik körül.

Felemelik fejüket:

az égen tengernyi csillag

ezt hagyják örökül-

csillag számtalan csillag

Több mint ami valaha kihúnyna

 

A halvány holdfényben

karjában viszi fől

a hegyre jegyesét.

Mindketten meztelenek:

Ez a világ legelső arca

 

                               1960

 

Végrendelet 1967

 

Épülő világunk-  vasvilág,

üvegből és ordító lyukakból áll.

Holnapi világunk már nem szűzies,

hanem aláaknázott és mindenki előtt szétnyitott,

mint egy felszabadult kurva combjai.

Az álmok, amiket kergetünk

csillogó platinum-álmok.

A világ, amiben élünk, szegénység világa.

A helyzet, ami bebörtönöz, olyan, mint egy sakál tátongó pofája.

 

Sorsunk felhőként lebeg az égen,

ellent mond nekünk és kigúnyol,

könnyű köd éjszakai álmainkban

és napsütéses nappali munkánk idején.

Sorsunk szorításában halunk meg,

dacos és összeszorított kézzel.

Lázadó és munkás kezekkel.

Kezekkel, amelyek feltépik a megszentelt borítékot,

felbontják a szent levelet,

ami nekünk olvashatatlan írással van írva.

 

Gömöri György fordítása